Haiku versek
Válogatás Csörgő Zoltán versei közül.
apály és dagály
közt a tenger mindig áll
egy pillanatigszáraz fakérgen
egy csiga nedves nyoma
hamar véget érfel-felkap a szél
egy száraz falevelet
mögöttem húsz őszpiros szirom
hullt a földre: később onnan
egy lepke szállt elharkálykopogás
mennydörgés, hullámverés
kérdés, feleletcsak a Hold tudja
mit láthat a vak, amit
a süket is hallegy eső után
láttam meg a fák között
a pók hálójátzizeg az avar,
bagoly rikolt. nem zavar.
így együtt a csendszámolatlanul
hullnak az esőcseppek
de egy sem vész ela levélen egy
apró gyöngyszem gurul le
– vagy egy harmatcseppha azt akarod
csak neked szól majd este
a fülemülenapsütésben is
hó takar itt be mindent
láthatatlanulapró könnycseppek
kavarognak a ködben
fenn a hegytetőnegy kiszáradt fa
tövében csigák üres
házát találtamszobám csendjében
a tenger hullámzását
hallom egyedüleltévedt hangya
kering szobám padlóján.
reggel még itt vankezemen a hó
rögtön elolvad, pedig
csak elképzelemkét egymás felé
hajló áttetsző fonál:
pókok szerelmeki áldozza fel
a lepkét, ha berepül
a gyertyalángba?utak vezetnek
mindenhová. tőlem el
– vagy épp rám lelnekmessze hallatszik
a kabócák éneke.
besötétedettkint apró léptek.
fülsüketítő csöndben
hópelyhek hullnakátlátszó a fény.
de én, te, ő, mi, ti, ők:
semmirekellőklenn a bozótban
most tücskök ciripelnek.
de hol vagyok én?felhő árnyéka
kúszik a földön. érzem
csukott szemmel isa kolostorkert
kerítéséből újból
kihullott egy kőüres a malom.
a korhadó kereket
még hajtja a vízmilyen törékeny
az a kancsó, amelyet
holnap ejtek el!már nincs messzeség.
a Hold ráült a hegyre.
nincs közelség semegy sánta galamb
ugrál a porban, aztán
kecsesen elszállholnapig eltűnt
a Nap az ég legalján.
ma még örökreha nem zavarom,
a víz tükrén összeáll
kisimult arcoma tó vizében
s az égen farkasszemet
néz két teliholdcsak három lépés
és eltűnök a ködben
magam elől isa szemközti tó
már arannyá változik
így alkonyatkoréppen most és ők
csakis nekem. emberek:
időző jelekha eső zuhog
sötétbe borul szobám
és sós a tealebukott a Nap
és már fenn dalol a Hold
kéz kézbe illikeredetileg
csak egy szikla a hegyen
nekem most kőszoborhullámok hátán
partot ér egy délután
csendben a hullám