A négy kapu: a lélek teljes felébredése

Hegedűs Róbert írása

1. Álomvilág

2. Üresség

3. Világosság/p>

4. Valasóság

1. kapu: Álomvilág, Samszára, én, mint lény.
A lélek saját Álmába van belefeledkezve. Öröm és bánat, rémálmok és jó álmok világa. A lélek folyamatosan imaginál. Ekkor a lélek álmodik és érző lénynek éli meg magát.

2. kapu: Üresség, Sunyjata, én, mint Arhat.
A lélek lecsendesül, az álmodás abbamarad, az imagináció megszűnik, csak a ki-be lélekzés, a nagy Üresség marad. Ekkor a lélek nem álmodik, és Arhatnak éli meg magát.

3. kapu: Világosság, Nirvána, én, mint Buddha
A lelket a Világosság járja át, mely maga a szeretet, boldogság, és bölcsesség. Itt a lélek az örök Világosságban fürdik, és Buddhának éli meg magát.

4. kapu: Valasóság, Brahma, én, mint Megváltó
A lélek felébred és kinyitja szemét. Meglátja a Valasóságot és rájön, hogy csak álmodott. Itt a lélek önmaga és a Valasóság kéjében és gyönyörében éli meg magát, mint Krisztus.

Vers:

Rémálmok közepette fetrengek,

Teljesen össze vagyok zavarodva.

Nem tudom, mit tegyek,

Néha sírok, néha nevetek.

Ó milyen nyugalom és békesség van mindenben.

Csak a felhőket nézem,

És a felhők eltűnnek,

De a légzésben megnyugszom szüntelen.

Ó milyen csodálatos melegség,

Kedvesség, világosság önt el.

Már tudom, reggel van ideje felkelni.

Kinyitom szemem,

De az álmomra még emlékszem.

Atyám rám mosolyog, és szelíden megkérdi:

Fölébredtél Fiam?

... ÉN VAGYOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA ...

(2002. április 18.)